Az emberi lélek rejtelmei

Ma kora délelőtt érdekes jelenetsor szem és fültanúja voltam.
Vásárlás során, a felvágottas pultnál egy középkorú férfi
épp kért volna valamit, mikor egy idős néni beállt mögé. Az illető felajánlotta, hogy amíg átgondolja, hogy mit vegyen, addig a néni kérjen. Gondoltam is, hogy mennyire nem jellemző ez a gesztus manapság. Térültem-fordultam, vásároltam, egyszer csak kiabálásra lettem figyelmes. Előbb említett "úriemberünk" hordott le egy gyerkőcöt, nem épp irodalmi stílusban emlegetve neveltségének hiányosságait. Mint kiderült (pénztáros mondta), emberünk a kassza melletti polcnál nézelődött miközben senki nem állt a pénztárnál, ami maga a csoda kategória, mikor a kis srác odarohant, hogy az általa vásárolni kívánt 2 darab csokoládét kifizesse. Na ez a momentum verte ki a biztosítékot! Nem tűrte el, hogy amíg Ő hezitál valamin, addig más fizessen és menjen a dolgára.
Hogy is van ez? Egyik pillanatban illedelmesen, ráérősen viselkedni, a következőben meg magából kikelve, türelmetlenül üvöltözni?!
Janus arc!!!
De ez mindenkiben megvan, csak az a nem mindegy, hogy mikor, hol és milyen formában tör elő. Mert ha otthon az ember, főleg ha egyedül van, fél percenként dühkitörést kap, de ezt nem látják, hallják, valamint senkit nem veszélyeztet, bár ez sem normális, hát legyen, de ne nyilvános helyen, mert ezzel az ember csak magát járatja le. Vagy ez csak egyedi eset volt?
Esetleg mindenkiben ott van a kialakulófélben lévő schizophrenia? Szerintem igen! Én már csak tudom?!