Lassan elvérzik a lelkem... Mint valami zabolázatlan sinus-görbe, ingadozik a kedélyállapotom. Félek már örülni, mert utána jön egy nagy zuhanás és padlót fogok. Vagy áttöröm azt is. Feneketlen mélység ez, melyből van felfelé, de soha olyan magasra, mint előtte, nem jutok. Ilyenkor rágódom. Magamon, az életen, az élet értelmén... Kérdések törnek fel, de választ nem kapok, csak újabb kérdéseket cserébe. De a görbe kiegyenesedik egyszer és félő, hogy nem függőlegesen...
Ma egészen jó idő volt/van. Közel 20C, napsütés, szélcsend, bár a levegőben lévő portartalom állítólag a megengedett kétszerese (nem baj, max. megetetjük tüdőnkben a rákocskákat), szóval olyan szeptember eleji az időjárás. Ennek örömére ma mászkálós napot tartottam, lévén ma szabad a nap. Elmentem vásárolni, majd utána kilátogattam a ligetbe. Ez utóbbinak volt egy nagy haszna, mivel kaptam Bensdorf csokit, rumos-kókuszost, amit már rég nem láttam, ízleltem. Egy szépséghibája azért van, csak kedden ehetem meg, de ez most más lapra tartozik... Szóval jártamban-keltemben megfigyeltem az ifjúságot. Szörnyű! Mintha klónok mászkálnának az utcán! Egyen frizura, öltözködés, "viselkedés", még a fülbevaló is sablon... De nagy "halálom" most ez a gatyó divat, ahol a farzseb a combon van... Úgy néznek ki benne, mint valami mutáns klónok, hát még hogy a fejzet is egyforma! Azt hiszem öregszem, hogy kritikával illetem őket, de visszagondolva magamra! Én sem voltam szép látvány, de egyedi. Szakadt farmer, Metallica póló, hosszú haj oldalt kiborotválva... Kár, hogy erről az időszakról nem maradt fenn fotó! A jó időnek viszont volt egy negatív hatása (többek között) is. Kirajzottak a hyperpigmentáltak. Így télhez közeledve elvackolják magukat, de a napsütés kicsalogatta őket is. Tényleg megérett a világ egy elszabadult mutáns vírusra, vagy egy atomvillanásra...