Aktualitások

-Ma Bálint napja van, vagyis nem csak mert Valentin is van... Furcsa, mert ez, az utóbbi időszak korcsosuló, amerikanizálódó világunk egy újabb ünnepe... De miért kell egy napon a szerelmet ünnepelni. Mert, ha valaki szeret, az úgysem csak a mai napon teszi, ill. ha valaki épp nem abban a passzban van, akkor felőle ünnepelhetnek! Nehéz az érzéseket, érzelmeket a naptárhoz igazítani! Ha van, akkor természetes és jó, ha nincs, akkor remélhetjük, már aki reméli, hogy lesz ez még máshogy, vagy így se!
Ezért itt egy vers, igaz Húgomtól loptam le, hogy egy kicsit másképp is érezzük, amit kell:

Charles Baudelaire: Egy dög

Meséld el, lelkem, a szép nyárhajnali látványt,
melybe ma szemünk ütközött:
Az ösvényforduló kavicsos homokágyán
váratlan egy iszonyú dög

nyitotta lábait cédán magasba lökve,
míg izzadt méreg járta át,
élénk, gúnyosan és semmivel sem törődve,
kipárolgással telt hasát.

A nap sugarai tán azért tündököltek
úgy e sülő szemét fölött,
hogy atomjaiban adják vissza a Földnek
azt, amit az egybekötött.

S e gőgös vázra mint nyiladozó virágra
nézett alá az ég szeme;
a bűz ereje az egész rétet bejárta,
azt hitted, elájulsz bele.

A mocskos has körül legyek dongtak, s belőle,
folyadékként és vastagon,
fekete légiók, pondrók jöttek, s nyüzsögve
másztak az élő rongyokon.

S mindez áradt, apadt, mint a hullám, s repesve
s gyöngyözve néha felszökellt:
a test bizonytalan dagadva-lélegezve
sokszorozott életre kelt.

S e világ muzsikált, halkan zizegve, lágyan,
mint futó szél a tó vizén,
vagy mint a mag, melyet a gabonaszitában
ütemre forgat a legény.

A széteső alak már-már nem volt, csak álom,
kusza vonalak tömege,
vázlat, melyet csak úgy fejez be majd a vásznon
a művész emlékezete.

Egy elijedt kutya a szirt mögé lapulva
nézett bennünket dühösen,
sóváran lesve a percet, amikor újra
lakmározhat a tetemen.

- És hiába, ilyen mocsok leszel, te drága,
ilyen ragály és borzalom,
szemeim csillaga, életem napvilága
te, lázam, üdvöm, angyalom!

Igen, ilyen leszel, te, nők között királynő,
az utolsó szentség után,
csontod penész eszi, húsodból vadvirág nő,
s kövér gyom burjánzik buján.

De mondd meg, édes, a féregnek, hogy e börtön
vad csókjaival megehet,
én őrzöm, isteni szép lényegükben őrzöm
elrothadt szerelmeimet!

Szabó Lőrinc fordítása

-És voltam tegnap is Kedvesemnél... de most nem Vele vagyok, mégsem érzem magam rosszul, mert a tegnapi nap még mindig bennem él... Folytatás lesz, mert lennie kell, talán most örülök is a fentebb említett "ünnep"-nek! Mert van és lesz Kinek, Kivel...!!!

- Van új Soproni reklám. Szerintem megint zseniális, mivel újra megtalálta a hangot az emberekhez és megint büszkén vállalja a MAGYARSÁGUNKAT!!!