(L)élek...?

Lassan elvérzik a lelkem...
Mint valami zabolázatlan sinus-görbe, ingadozik a kedélyállapotom. Félek már örülni, mert utána jön egy nagy zuhanás és padlót fogok. Vagy áttöröm azt is. Feneketlen mélység ez, melyből van felfelé, de soha olyan magasra, mint előtte, nem jutok.
Ilyenkor rágódom. Magamon, az életen, az élet értelmén... Kérdések törnek fel, de választ nem kapok, csak újabb kérdéseket cserébe.
De a görbe kiegyenesedik egyszer és félő, hogy nem függőlegesen...