Tegnap éjjel, ma hajnalban véget értek a téli olimpiai játékok Vancouverben. Ilyenkor mindig úgy érzem, mintha meghalna bennem valami... Gyorsan elszállt ez a két hét és két nap! A kezdeti szörnyű baleset után, az időjárás "tréfái" ellenére kialakult egy nagyon emberközpontú, jó hangulatú játék(ok). Nem olyan megalomán, mint az előző nyári játék.
Canada büszke lehet mind a rendezésre, mind a lakosságra, akik teljesen átélték az Olimpia szellemiségét!
És tegnap magyar idő szerint este 9-kor megkezdődött a játékok fénypontja a hoki döntő. A házigazdákkal és az USA nemzeti csapatával. Jó kis meccs volt! Nagy hajtással kemény, férfias játékkal. Én mint nagy Canada drukker végigizgultam a találkozót, főleg a vége előtt 24.4 másodperccel történt amcsi egyenlítésnél kaptam a szívemhez! Aztán jött a sudden death, azaz hirtelen halál! És jött Crosby egy zseniális mozdulattal, egész Canada és drukkereik talpra ugrott(ak). Otthon tartották az aranyat. Mindig ez a legnehezebb, hozni az elvárásokat.
De nagy valószínűség szerint elcserélték volna az előzőleg megnyert másik 13 elsőségüket ezért, ha nem sikerült volna. De sikerült!!!
Boldog Canada és én is...
1 megjegyzés:
és én ennek nagyon örülök ! :)
Megjegyzés küldése