163 éve íródott....

50 éves lett a Great One

Már megint írhatom... Rohan az idő! Olvastam a Nemzeti Sportban, hogy 50 éves lett Wayne Gretzky.
Olyan hihetetlen ez! Hisz gyerekkori idolok közül való Ő! De még most is nyugodtan fel lehet rá nézni! Olyan rekordokat, csúcsokat döntögetett pályafutása során, amiket nehéz lesz a közeljövőben megdönteni. Az aktív sportolói pályafutása befejeztével is a maradt a sportnál. Akárhányszor mutatják, mindig elegáns, kulturáltan nyilatkozik, nem hordja magasan az orrát és igazán tud örülni az utódok sikereinek, talán jobban is, mint annak idején a sajátjainak. Tényleg egy olyan sportoló, EMBER, aki példakép. Hogy ne keljen messzire menni, annak idején a neve szállóige volt a családban. Ha valaki valamiben bénázott, mindig megjegyeztük, hogy "...ez sem egy Gretzky!"

Tehát az idő csak rohan tovább, de van akinek a hírneve örök...

Másfél nap "fogság"

Tegnap hajnalban Faterka kiutazott Húgomékhoz balgaföldre, de azzal a szépséghibával, hogy az én lakáskulcsomat is magával vitte miután bezárta a lakást, így én a saját otthonom fogja lettem... Szerencsére Kollégáim, Barátaim, Ismerőseim amint megtudták ezt a mókásnak tűnő hírt a segítségemre siettek, illetve felajánlották segítségüket, amit ezúton is köszönök!!!
Szóval nem kellett lemondanom a cigarettáról és a friss péksüteményről sem! Szerencse a szerencsétlenségben, hogy Húgom ma este jött haza, így kb. egy órája a kulcsom visszakerült hozzám, ergo kiszabadultam!!!

Összegzés

Megint év vége! Egyre gyorsabban érünk minden évfordulóhoz. Arra gondoltam, hogy összegezzem ezt, a mindjárt elmúló évet. De mit elemezzek rajta? Olyan gyorsan eltelt! Lehetett volna sokkal jobb, de akár rosszabb is.
Ahogy kezdődött, hát azt nem kívánom senkinek! (Talán az ellenségeimnek! Hogy vannak? Kinek nincsenek!? Csak az őszinte beismerés hiányzik.) Szóval az év elején kaptam az élettől, na meg egy személytől egy nagy "pofont"! Inkább a lelkem, az érzéseim, nem pedig a fizikai mivoltam, de talán az sokkal jobb lett volna! És ez a tett determinálta az egész évemet...
Persze, voltak kellemes, jó pillanataim is. Mint például balgaföldi kalandjaim, új ismeretségek, egyéb, kisebb-nagyobb sikerélmények. Ilyen például a fogyókúrám is. Személyre szabtam magamnak és ha nem is grandiózus a hatás, de látványos. Érzem is, meg mondták többen... (Épp a napokban mondta egy fiatal, szemtelenül fiatal lány, hogy mennyivel jobban nézik ki, mint egy fotón tizenegynéhány éve, mikor még sovány voltam)
Gondolkodtam rajta, hogy legyen-e újévi fogadalmam, de úgy döntöttem, hogy nem. Minek? Az csak tényleg arra van, hogy megszegjük, meg az igazság az, hogy amikor ilyet cselekedtem, akkor abból semmi nem valósult meg, vagy csak a felszín, a látszat. Az meg hazugság!
Viszont, hogy lassan 40 éves leszek, ha megérem , meg kellene állapodnom végre. Föltehetném a költői kérdést, hogy minek arra a "kis" időre, de talán már lehiggadtam és az érzelmi biztonság nem ártana... Na mindegy! Ez nem kívánságműsor tudom....
Hmmm... Kinézek az ablakon, havas az udvar, igazi téli hangulatú szürkeség (nem őszi), szépnek mondható, de hideg, nagyon hideg... Rég volt ilyen zimankós év végénk!


De talán ez a normális, azaz a tél legyen tél és minden évszak olyan, mint amilyennek lennie kell! Hogy ez most jó előjel? Passzolom a kérdést. Mondhatnám, hogy biztató, ha kevésbé lenne fagyos a mindenség.
Ezúton kívánok mindenkinek eredményekben gazdag Boldog Új Évet!

(Lehet "betűzni" :))) )

Szenteste

Hajnalban megszólalt Deep Purple Fireball-ja. Ébresztő! Nem tudtam mire vélni! Péntek reggel, bocsánat hajnal, minek szól? Aztán bevillant! Szenteste. Gyárba menet. Nyűgösen összeszedtem magam, elindultam és már itt vagyok.
Azon gondolkodtam, hogy milyen gyorsan eltelt az előző ilyen naptól számított idő! Öregszünk... De se rá fütty! Próbálok az emlékeimből karácsonyi hangulatot lopni a mostani lelkemben. Néha bevillan! De tartósítani még nem sikerült. Talán összejön ezen pillanatok meghosszabbítása...

Ezúton kívánok minden rokonomnak, kedves és kevésbé kedves ismerőseimnek és ismeretleneknek is Áldott, Békés Karácsonyt!

Shopping

Két nappal Szenteste előtt, gondoltam meglepem magam ha már egyedül karácsonyozom és úgy is lejár az alkohol moratóriumom. Felkerekedtem hát és elmentem az Asia (csing-csung) Centerbe, ahol pont egy hete jártam megbízatásból és kiszúrtam, hogy van a régi nagy kedvencem, Jack Daniel's. Vettem is egy kisebb üveggel, jó lesz majd elszopogatni.
Célirányosan vásároltam, nem "köszörültem", de azt a rohanás közben észrevettem, hogy mennyire megváltozott ez a hely is. Régebben azért ki lehetett fogni egy-két jobb cuccot, de most már a Made in Bóvli címkét nyugodtan ki lehetne rá aggatni.
Célirányosság ide vagy oda, azért kiszúrtam egy régies kinézetű csatos kávétartót, gyorsan megvettem azt is! Furcsa, de egyre jobban tetszenek az ilyen dolgok.

Egy hete alig lézengtek az emberek, most mintha terelték volna őket! Persze, utolsó előtti nap lévén sokakban most tudatosult, hogy ideje lenne ajándék után nézni!
Viszont tettem egy megfigyelést! Mint minden bevásárlóközpontban, itt is megfigyelhetőek a "plázacicák".
De az itteniek nem a megszokott sokat látott fajta, hanem a cicakorból kiöregedettek, vagy a plázacica képzőbe járó tizenévesek. Lehet, hogy a fent leírt címke miatt?

Taigetos

Változik a világ, változnak az emberek, változom én is... Csak egy gondolat kezd állandósulni a fejemben: Taigetos, vagyis a hozzá kapcsolódó legenda.

Szörnyű, hogy mennyire nőtt az emberek amortizációs rátája! Saját tanúja voltam ember tönkremenetelének és hallok is hasonló eseteket. Külső körülmények nem kívánt játéka nagyban hozzájátszik, de, de leginkább az ember maga tehet róla. Gyengeség, megalkuvás, "csalfa vak remény".

Sokan vagyunk, mint a tápláléklánc csúcsán pózoló homo sapiens sapiens. Nagy számok törvénye, hogy sok a "selejt". A történelem folyamán többször megoldódott ez a probléma. Járványok, háborúk... Brutális gondolat tudom, de működik, pontosabban működött. Antiszociális vagyok? Az!

De aki képes még a gondolkozás valamilyen formájára, az belátja, ha nem is nyíltan, hogy igazam van.

De talán a legnagyobb probléma, hogy magamon is kezdem tapasztalni az amortizáció jegyeit. Ráfoghatnám az idő múlására, azaz a korosodásra... De nem erről van szó! Saját gondolataim, érzelmeim rabjává váltam. Ha így folytatódik, folytatom, lassan engem is kirakhatnak arra a bizonyos helyre, vagy le is dobhatnak a szakadékba, de magamat ismerve, zuhanás közben megtanulnék repülni!

Változnom kellene! Változnom kell!

Igyekszem...