Ha nem is a "kultikus" rajzfilmfigurát, de egy rá megszólalásig hasonlító hús-vér embert. A bajusz, a ruházkodása: drapp cipő, fehér térdzokni "szépen" felhúzva, térdgatyó (igaz övvel volt és nem nadrágtartóval), valamint a betűrt ing (tény, a parafakalap hiányzott).
Hát el kellett forduljak és küszködnöm kellett a hangos nevetéssel...Aztán hirtelen ez az érzés átcsapott sajnálatba.
Furcsa dolog az emberi gondolkodás és lélektan. Mi jogon mosolygunk meg valakit a kinézete miatt (én sem vagyok egy "matyóhímzés" és néha úgy gondolom, hogy mehetnék alteregónak az ördög mellé. Lásd lenn.) és mi alapján kezdünk el valakit sajnálni, miközben csak a külsőségeket látjuk...
(Bár az emberek arcára rá van írva az értelmi szintjük is szerintem. Hmmm, most ez vitaalap lehet...).
Na lényeg a lényegben, láttam ma "Pampalinit"!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése