Iszonyat! Belegondoltam, hogy 2 hete még azon siránkoztam, hogy vége a nyárnak, most tessék, már szeptember közepe van. Persze, ha az ember dolgozik és dolgozik és dolgozik... A "legjobb" az egészben, hogy jóformán csak magamra nem jut idő.
A mindennapi rutin, néha egy kis változatosság beesik, de ezek legtöbbször nem pozitív előjelűek. Nem siránkozom, csak szummázom a dolgokat és mindig az jön ki, hogy nem magamért dolgozom, hanem a munkának "élek". Valahogy változtatni kellene... De nagy lazulást nem engedhetek meg magamnak (és szerintem ezzel nem csak én vagyok így). Mindig irigyeltem azokat, kik nagy nyugalommal éltek bele a világba! Vagy csak úgy tettek, tesznek?
Na erről ennyit! Dolgozzunk tovább...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése