Aki kíváncsi az ünnep apropójának vátozásaira, az ide kattintva és/vagy ide megtekintheti.
De nekem mindig is a nyár végét jelentette. Még kisiskolás koromban alakult ki ez a (v)iszony ezzel a nappal. Vakáció vége, Balatonról haza, azaz a felhőtlen szabadság lezárása. Még most is bennem van az az érzés ilyenkor, mint gyerekkoromban. Leírhatatlan. Keserédes szürke. Kb. így körülírva.
Aztán itt az esti műbalhé, a tüzijáték. Sosem értettem, hogy emberek tíz-, százezrei tolongnak a Duna parton és egyéb más helyeken figyelve a fény- és hangeffektusokat. Régi jó kis balatoni viharjelzések! És az ezt megelőző egyéb sajtó által felpumpált balhé! Mennyibe fog kerülni, ki szervezi és rendezi, miért pont ő(k) és nem más(ok). Utána meg, hogy miért volt vihar vagy miért nem, kinek kellett volna jelezni vagy sem, miért égett le a fél hegy stb., stb. Na de ez csak közjáték! Az én lelkiállapotomon úgy sem változtat.
És jön a sokak által rajongott ősz! Mit esznek rajta?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése